"Örökké megtartunk hát valamennyiünk emlékezetében"

Ne Bánd!
Rövidül az utunk, fogy az idő egyre...
Súlyosak a kincsek? Csak nyugodtan tedd le,
és oszd szét másoknak! Ne sajnáld! Meg ne bánd!
Ott fönn semmi sem kell. Itt majd sok ember áld.

Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Emlékező Közösség!

Ezeket a verssorokat Szepsy Eleonóra a Dózsa György Általános Iskola egykori diákja olvasta fel 2010. augusztus 31-én az iskola fennállásának 100. évfordulóján a kis Dózsában. Alig néhány hónap elteltével ugyanezen verssorok jutnak az eszembe, amikor itt állok egy példás életutat bemutató kiváló ember Szivák Ilona ravatalánál.
Akkor még nem gondoltunk arra, hogy a gyilkos kór legyőzi az életet és derékba töri egy ereje teljében lévő, a gyermekek iránt örökre elkötelezett pedagógus életútját.
Ma is élénken él bennem az a délután, amikor Ilike az általa hónapokon keresztül gyűjtögetett relikviákat, a kis Dózsa iskola elmúlt 100 évét megörökítő kiállításon mutatta be a tőle megszokott alapossággal, és precizitással elmagyarázva minden apró részletet. Ma már sajnos mindez csak emlék.
A pásztói intézményeken fekete gyászlobogót lenget a szél, hirdetve számunkra, hogy örökre elment közülünk egy kivételes ember.

Egész életét úgy élte, ahogy az előbb olvasott verssoroknál hallhattuk. A kincseket – a tudást – amelyet kitartó szorgalommal szerzett meg nap mint nap adta át a rábízott temérdek gyermekhadnak akiket bizton tudhattak jó helyen a szülők.
Soha senkitől nem sajnálta ezeket a kincseket, hiszen tudta, hogy ahová ő készül ott a földi javak mit sem érnek csak a hit az Isten iránti elkötelezettség számít. Azok, akik itt állunk a ravatalánál, volt diákok, munkatársak, barátok, ismerősök mindannyian hálával és köszönettel tartozunk neki.
Ha a jó tulajdonságait kezdenénk sorolni, azt csak a teljesség igénye nélkül tehetnénk, mert valamiről bizonyosan elfeledkeznénk. Őszinteség, becsület, tisztesség, egyenes jellem, jószándék, békesség, kitartás, következetesség, amelyek Ilikét jellemezték. De mindezek mellett a legfontosabbról az emberek iránt táplált keresztény szeretetéről se feledkezzünk meg.

Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Emlékező Közösség!

A sors rögös utat szánt neki, de ő alázattal viselte a terheket. Olyan embertől veszünk ma búcsút, akinek egész élete a szűkebb és tágabb közösség iránti elkötelezettségéről szólt, aki tudatosan vállalta, hogy életét a családjának és a tanításnak szenteli.
Alapossága, következetessége, céltudatos és tervszerű munkája eredményeként olyan légkör alakult ki a Dózsa György Általános Iskolában, amely igazi közösséggé formálta a diákságot, a nevelőtestületet, amelyre a tolerancia és segítőkészség, a pozitív emberi értékek elfogadása és tisztelete volt a jellemző. Tanárként majd igazgatóként kollégáival és diákjaival a tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatot épített ki, mely segített a helyes értékrend kialakításában és követésében.
Az elmúlt hét szombatján érkezett a hír a megmásíthatatlan valóság, hosszú szenvedés után Szivák Ilonát magához szólította az Úr. Azóta búsan lengeti egykori iskoládon a gyászlobogót a szél. A halál legyőzte tested, de emléked szívünkben, elménkben örökké él, lelked pedig már az igazságos bíró, az irgalmas Isten előtt áll.

Kedves Ilike!

A munkád által létrehozott rengeteg érték, a sok-sok emlék amit magad után hagytál soha nem engedi, hogy elfeledjünk. Örökké megtartunk hát valamennyiünk emlékezetében.

Pál apostol szavaival búcsúzom tőled

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.
Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.”

Fájdalommal búcsúzom Pásztó Város Önkormányzata és a magam nevében.

Kedves Ilike!

Nyugodjál békében!

Pásztó, 2011. február 23.
Sisák Imre
polgármester