Hatósági ügyintézés, hatósági munka

Hatósági ügyintézés, hatósági munka

A Ket. jellemzői

A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAIRÓL SZÓLÓ 2004. ÉVI CXL. TÖRVÉNY FŐBB JELLEMZŐI

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) többéves előkészítő munka terméke, amelynek keretében - széles körű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező jogalkalmazók és a jogtudomány művelőinek bevonásával - sor került a közigazgatási eljárásjog egész normaanyagának átfogó elemzésére.

Része volt az elméleti alapozásnak jó néhány demokratikus jogállam (köztük a német) eljárási törvényének gondos tanulmányozása, a kodifikáció során irányadó nemzetközi szerződések számbavétele, végül, de nem utolsó sorban a magyar közigazgatás egyfajta jövőképének - várható fejlődési tendenciáinak, a közigazgatással szemben támasztott igényeknek - a prognosztizálása, hiszen az eljárási törvény a hatékony, ügyfélbarát, sok tekintetben szolgáltató, egyszersmind jogállami közigazgatás legfontosabb eszköze és garanciája.

Az általános eljárásjogi szabályozás társadalompolitikai jelentőségét, döntően három ok határozza meg:
A legfontosabb a közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó ügyek évi sokmilliós nagyságrendje. Alapvető fontosságú tehát, hogy a közigazgatás gyors, egyszerű, az állampolgárok számára is áttekinthető eljárás keretében, ugyanakkor a törvények következetes megtartásával és a szakmai szempontok érvényre juttatásával járjon el.

A közigazgatási hatáskörbe tartoznak kiemelkedő jelentőségű ügyek, amelyek azért fontosak, mert gyakran az állampolgárok nagy tömegeit érintik (például autópálya-építés, repülőtér vagy egy nagy bevásárló központ építésének engedélyezése, a környezetet veszélyeztető beruházások engedélyezése, stb).

Vannak olyan közigazgatási ügyek (pl. közegészségügy, állategészségügy, pénzintézeti tevékenység ellenőrzése), amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges egészségkárosodás veszélyének elhárítására, az üzleti élet tisztaságára való tekintettel azonnali és hatékony intézkedést követelnek a közigazgatástól. Bár ilyenkor a vázolt körülmények folytán a gyorsaság az alapvető szempont, ez nem vezethet az érintettek teljes kiszolgáltatottságához, így például a jogorvoslati jogtól való megfosztásához.

Mi volt az új eljárásjogi szabályozás kidolgozásának alapvető indoka?

A rendszerváltoztatás kapcsán átalakult az egész államszervezet: a központi szervek éppúgy, mint a helyi-területi közigazgatás szervei. Indokolttá vált ezért elemezni ennek szükségszerű következményeit a közigazgatási eljárás rendjére. Nem hagyható figyelmen kívül az ország nyitottá válása sem. Ebből eredően nem csupán a külföldi turistaforgalom növekedett többszörösére, hanem megnőtt azoknak a nem magyar állampolgároknak a száma is, akik - ingatlantulajdonosként, munkavállalóként, menekültként stb. - hosszabb-rövidebb időt hazánkban töltenek, s ennek során kapcsolatba kerülnek a magyar hatóságokkal. Figyelmet érdemel az említetteken kívül a külföldi cégek jelenléte is.

Tekintettel kellett lenni arra is, hogy mélyreható változások következtek be a tulajdoni viszonyokban és a gazdasági életben.

Az eljárási szabályok megelőző átfogó felülvizsgálata (1981) óta nagymértékben fejlődött a közigazgatás számítástechnikai bázisa. Ez pedig, lehetőséget nyújt az ügyfelek eljárási terheinek jelentős könnyítésére.

Magyarországon az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) egy "rugalmasan elsődleges" eljárásjogi szabályozási módot vezetett be. Ennek az a lényege, hogy a törvény túlnyomórészt olyan rendelkezéseket foglalt magába, amelyek minden ügykategóriára nézve irányadók, azaz amelyektől a különös eljárási szabályok nem térhetnek el. Ugyanakkor a törvény két vonatkozásban is rugalmasságot tanúsít.

Saját tárgyi hatályának megállapításánál az eljárásfajtákat három kategóriába sorolta. Az első kategóriába tartozó eljárásokat eleve kivette saját hatálya alól (pl. szabálysértési, választási eljárás). A második kategóriába sorolt eljárásokra ugyan elvileg kiterjedt a törvény hatálya, ám rendelkezéseit csak akkor kellett alkalmazni, ha jogszabály eltérően nem rendelkezett (pl. adó-, jövedék-, vámigazgatás, stb.). Végül a harmadik kategóriába tartozott az összes többi eljárásfajta, azaz az eljárásfajták túlnyomó többsége.

A Ket. - elmélyült alkotmányjogi és közigazgatási normatani elemzés után - alapvetően fenntartotta az 1957-ben bevezetett szabályozási modellt. Az ún. privilegizált eljárások körét azonban csökkentette, így a törvény hatálya alá került például az ingatlan-nyilvántartási eljárás is. A tárgyi hatály tekintetében a Ket. figyelemmel van az Uniós tagságból eredő, a közigazgatási ügyintézésre hatást gyakorló közösségi normák teljesítésének elsődlegességére. (Egyes jogszabályok a törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha az Unió jogi aktusának végrehajtásához eltérő szabályozás szükséges, illetve, ha közösségi rendelet eljárási szabályt fogalmaz meg, abban a kérdésben a Ket. nem alkalmazható.)

A törvény alapvető célja, hogy az ügyfelek érdekeit szolgálja: az ő eljárási terheiket könnyítse, jogaik érvényesülését segítse elő, számukra tegye egyszerűbbé a közigazgatási eljárást, akár annak árán is, hogy néhány ponton bizonyos - nem túl terhes - többletfeladatokat hárít a közigazgatási szervekre.

Szerkezeti felépítésében a Ket. az eljárásjogi szabályozások logikájának alapján nagyobb részt az Áe. fejezeti bontását követi, de két szabályozási tartalmát tekintve merőben új fejezete van. Nevezetesen az eljárási költségek és azok viselésének szabályait tartalmazó fejezet, hiszen a költségek kérdése mind a hatóság, mind az ügyfél számára egyre nagyobb fontossággal bír, másrészt az elektronikus ügyintézés garanciális keretszabályozását tartalmazó fejezet, amit a technikai fejlődés "kényszerített" ki.

A Ket. tartalmi szempontból jelentősen meghaladja az Áe.-t. Több, a magyar közigazgatási eljárásjogban eddig ismeretlen jogintézmény (pl. hatósági közvetítő, hatósági szerződés) jelenik meg az új törvénnyel, a korábbi jogintézmények, pedig zömükben az eddiginél jóval részletesebb, körültekintőbb és koherensebb szabályozást nyertek. Ez utóbbi körben legjobb példa a közigazgatási végrehajtás újraszabályozása, amivel reményeink szerint hatékonyabbá tehető a hatósági döntések kikényszeríthetősége.

Az ügyfelek eljárási helyzetének könnyítését szolgálja a szakhatósági eljárási rend újraszabályozása (a szakhatósági állásfoglalás beszerzése az engedélyező hatóság feladata), illetve a közigazgatási nyilvántartási adatok beszerzésének új rendje (az ügyfél kérésére az eljáráshoz szükséges egyes adatokat az eljáró hatóság szerzi be hivatalból).

Az ügyféli alkotmányos jogok teljessé tétele érdekében a Ket. bevezeti az ellenérdekű ügyfél, illetve a hivatalból indított eljárásokban az ügyfél értesítési kötelezettségét az eljárás kezdetétől annak érdekében, hogy azok a nyilatkozattételi jogukkal élni tudjanak. (Kivétel, ha az értesítés meghiúsítaná az eljárás lefolytatását.) További garanciális jelentőségű rendelkezés az újrafelvételi eljárás lehetővé tétele, legnagyobb áttörést azonban a közigazgatási döntések feletti teljes bírói kontroll bevezetése jelenti.

Az Országgyűlés 2004. december 22-én fogadta el a törvényt, ami 2005. november 1-jén hatályba lépett. Ket. elfogadásától a hatálybalépéséig rendelkezésre álló idő alatt meg kellett teremteni a Ket. és a különös eljárási szabályok összhangját. Ez a feladat törvényi, kormányrendeleti, miniszteri rendeleti és önkormányzati rendeleti szintű szabályozást igényelt, amit összehangolt kormányzati munkával sikerült teljesíteni.

Jogszabályok

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2005. évi LXXXIII. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról

193/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól

194/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárásokban felhasznált elektronikus aláírásokra és az azokhoz tartozó tanúsítványokra, valamint a tanúsítványokat kibocsátó hitelesítés-szolgáltatókra vonatkozó követelményekről

195/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet az elektronikus ügyintézést lehetővé tevő informatikai rendszerek biztonságáról, együttműködési képességéről és egységes használatáról

49/2005. (X. 31.) BM rendelet az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendelet módosításáról

50/2005. (X. 31.) BM. rendelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról

51/2005. (X. 31.) BM. rendelet a hatósági közvetítő nyilvántartásba vételért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról

180/2005. (IX. 9.) Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárásban a személyes költségmentesség megállapításáról

179/2005. (IX. 9.) Korm. rendelet a hatósági közvetítőkről

223/2005. (X. 13.) Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő, egyes belügyi ágazati feladatokat érintő kormányrendeletek módosításáról