Hatósági ügyintézés, hatósági munka

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, a Ket. többször átfogó módosításon esett át. A módosításoknak köszönhetően a törvény szinte minden rendelkezése változott, így nem meglepő, hogy ismét felmerült a szabályozás felülvizsgálatának az igénye, és amelynek eredményeként elfogadásra került a 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról (a továbbiakban: Ákr.), illetve a 2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról (a továbbiakban: Kp.).

Az Ákr.-hez fűzött miniszteri indokolás (a továbbiakban: Indokolás) szerint:
- A jogalkotó új szemléletű törvényben vonta le a Ket. tíz éves hatályosulásának tapasztalatait.
- A közigazgatási hatósági eljárás megújítása így deregulációs folyamat is egyben, hiszen a Ket. felülvizsgálata mellett több száz egyéb jogszabály felülvizsgálata is megtörtént;
- az új kódex megalkotásával alapvető célkitűzés volt az általános eljárási kultúra színvonalának növelése.
- A szabályok megfogalmazásakor a jogalkotó az egyszerűségre, közérthetőségre és tömörségre törekedett, de meg kívánta őrizni a korábbi eljárási kódexek bevált, széles körben elfogadott elemeit és megoldásait, de eleget kíván tenni a modern kori eljárásjogi elvárásoknak.
- Az új törvény jogpolitikai szempontból legjelentősebb újításai között az Indokolás kiemeli a sommás eljárás szabályainak a továbbfejlesztését, amelynek lényege, hogy ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal - de legkésőbb nyolc napon belül - döntést kell hoznia. Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntéshozatal feltételei, akkor végzésben rendelkezik azon szükséges eljárási cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerinti, úgynevezett teljes eljárásként történő lefolyását eredményezik. Ebbe a körbe sorolja az Indokolás a kapcsolódó eljárás szabályait, amelynek az a lényege, hogy egy hatóság koordinálja az ügyfél különböző, de egymáshoz kapcsolódó eljárásit, annak érdekében, hogy az ügyfélnek ne kelljen többször is felkeresnie a különböző hatóságokat. Az Indokolás azt is kiemeli, hogy az Ákr. a határidők meghatározása tekintetében továbbfejlesztette a Ket. korábbi rendelkezéseit: ahelyett, hogy folyamatosan csökkentené az eljárási határidőket, inkább azt határozza meg, hogy mennyi az a leghosszabb határidő, amelyen belül az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. A legkardinálisabb változás ugyanakkor a jogorvoslati rendszer tekintetében érzékelhető. Az Indokolás szerint az Ákr. elsődlegesen a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét szabályozza és csak kivételes esetekben teszi lehetővé a fellebbezést. A végrehajtási szakasz tekintetében is változtatott a jogalkotó a korábbi megoldási metóduson, hiszen a korábbi részletes közigazgatási végrehajtási szabályokat a bírósági végrehajtásról szóló törvénybe helyezi át.